Mint minden évben, idén is november első két hetében szerveztük meg az Egészséghetet óvodánkban. Fontosnak tartjuk egészségünk védelme érdekében alaposan körüljárni ezt a témát a gyermekekkel. Többek között feladatunknak tekintjük különböző tevékenységek keretin belül átadni azokat az ismereteket, melyek az egészségmegőrzésről, helyes testápolásról, betegséggyógyítás kapcsolatáról szólnak. Szeretnénk, ha tudatosodna a gyermekekben a betegségek megelőzése érdekében a megfelelő táplálkozás, a kellő mennyiségű mozgás, valamint a kézmosás fontossága. A témában igyekeztünk rengeteg szerepjátékon, mondókán, dalon keresztül feldolgozni a doktorok gyógyító munkáját, a védőnő feladatát és a betegség idején segítő gyógymódokat.
Szokásunkhoz híven minden csoport ebben az évben is ellátogatott a közeli patikába, ahol közvetlenül gyűjthettünk tapasztalatokat a vitaminokról, a gyermekek számára már ismerős szirupokról, gyógyteákról a patika vezetőjétől. Vásárolhattunk is, mely során a gyermekek is bekapcsolódtak.
Másik programunk, mellyel bővíteni szoktuk tapasztalatainkat, az óvodánk védőnőjének előadása. Ismét érdekes szemléltetőeszközöket hozott, mellyel az egészséges zöldségekről, helyes fogmosásról tájékozódhattak óvodásaink.
Intézményünk október 11-én, ismét megrendezte a családi sportágválasztó programját. Célunk a rendezvény megszervezésével a gyerekek egészséges életmódjának alapozása, amelynek elengedhetetlen része a sport. Az egészséges életmódra nevelés már az óvodás korban kiemelt fontosságú. Az óvodás korú gyermekek számára a mozgás nélkülözhetetlen, hiszen a testi fejlődés és az ehhez szorosan kapcsolódó értelmi fejlődés alappilléreként is szolgál.
A sportágak bemutatkozásához a Központi Óvoda udvara és tornaterem biztosította a helyszínt. Az időjárás sajnos nem volt felhőtlen, de mindezek ellenére sok-sok család vett részt az eseményen. A gyerekek szabadon kipróbálhatták az egyes sportokat, a szülők információkat szerezhettek a mozgásos tevékenységek szervezéséről az edzőktől. A mozgásos tevékenységekhez tartozó sporteszközök is kellően motiválták a gyerekeket a különböző sportágak kipróbálására. Programunk célját friss gyümölcs kínálásával tettük teljessé. A rendezvény végén a gyerekek oklevéllel távozhattak, melyre nagyon büszkék voltak.
MIHÁLY NAPI VÁSÁR JÁSZBERÉNY VÁROS ÓVODAI INTÉZMÉNYÉBEN
Mihály napja ismert pásztorünnep, az emberek ezen a napon hajtották be az állataikat a legelőkről a téli szállásukra és elkezdődtek az őszi betakarítások is. Vidéken Szent Mihály napján vásárokat, mulatságokat és bálokat rendeztek.
A néphagyományhoz, hagyományőrzéshez kapcsolódóan idén is a Központi Óvodában került megrendezésre a Mihály napi vásár, amelyet Jászberény Város Óvodai Intézménye szervezett. Az esős őszi szombat délutánon a szervezők az óvoda épületében várták az érdeklődő családokat, akik a rossz idő ellenére jöttek is szép számmal.
A belépőként hozott szőlőkből préseléssel finom must készült. Az óvoda dolgozói lilahagymás zsíros kenyér falatkákkal, szalonnával, tepertővel, kolbásszal és pereccel kínálták az érkezőket.
A vásárba ellátogató vendégek kipróbálhatták a népi mozgásos- és ügyességi játékokat, mint például a célba dobókat, kerékgörgetőket. A gyerekek számos tevékenység közül választhattak, elmélyülhettek a szövés-fonás-, kukoricafosztás és morzsolás-, diótörés-, jász motívummal nyomdázott terítő készítés-, és az őszi ablakdísz készítés rejtelmeibe.
Idén is csatlakozott a programhoz a Dream Team civil összefogás jászberényi csapata, akik arcfestéssel, csillámtetoválással, kézműves tevékenységekkel gazdagították a programot. A felajánlásokat a Városi Bölcsőde javára gyűjtötték.
Aki megéhezett, hot-doggal, melegszendviccsel, különböző ízesítésű lepényekkel csillapíthatta étvágyát, de választhatott az égetett cukorból készült finomságok, mézes termékek és gyönyörű mézeskalácsok közül is.
Vásárfia nélkül nem maradt senki, bárki kedvére válogathatott a gyöngy ékszerek, horgolt ajándékok, textilből készült termékek és kerámia díszek közül. A zsákbamacska mind elfogyott, a meglepetésekkel teli csomagokat gyorsan elkapkodták a kíváncsi vásárlók.
A jókedvről a Regélő színjátszókör Brémai muzsikusok című meséje, a Viganó AMI Galagonya Gyermektáncegyüttes színvonalas táncbemutatója és táncháza végül a Kelepelő bábcsoport Három kismalac című “Dunna” meséje gondoskodott.
Reméljük, hogy a több mint félezer vendég közül senki sem ment haza éhesen, üres kézzel, ellenben tele élménnyel, jókedvvel. Aki nem hiszi, járjon utána személyesen, jövőre találkozunk!
Nevelési gyakorlatunk során egyre több tapasztalatunk van az óvodás gyermekek különbözőségeit illetően különösen a társas kapcsolatok-, vagy a felmerülő konfliktusok kezelése kapcsán.
Sok esetben megfigyelhető a hiperaktivitás-, a „túlpörgés”, vagy a magányosan elvonuló beszűkült terű cselekvés, a beszédhiba, az elő-előbukkanó furcsa „tikk”, a szenzoros elmaradás.
Vannak családok, akik értetlenül állnak egy-egy jelenség előtt.
– „Miért nem tudnak a szülők megfelelően hatni, miért látszik tehetetlennek az óvodapedagógus?” Pedig régen nem találkozhattak pedagógiai asszisztensekkel, utazó gyógypedagógussal, logopédussal, konduktorral, nem volt jelen óvodapszichológus.
Vannak módszerek, felépített terápiák, cselekvő akarás, de a „varázsvesszőt” egyikünk sem birtokolja. Ugyanakkor a szülők – a gyermekek visszajelzéseiből, pillanatnyi megfigyelésekből – mégis azt tapasztalhatják, hogy nem történik semmi.
A háttérben pedig az említett szakemberek együttműködnek, terveznek, megvalósítanak, reflektálnak, a siker azonban az említett „varázsvessző” hiányában olykor elmarad. Ekkor hallható a csoportszobák ajtajában, hogy türelmet kérnek az együttműködők, mert újra terveznek, mással próbálkoznak.
De mi van azokkal a gyermekekkel, akik kívül esnek a problémakatalóguson. Ők nem értik, miért ülteti kedvesen az óvó néni a „rosszul viselkedőt” az ölébe. – Nem tudja, hogy nincs előrelépés csak nyugodt idegrendszerrel. Miért jutalmazza egy érdekesebb tevékenységgel? – Nem tudja, hogy az átterelés segítség lehet a nyugodt csoportlégkör visszaállításához. Tehát foglalkoznunk kell azokkal is, akik a kiegyensúlyozott „jó gyerekek”, akik joggal kérdezik „miért csinálhatja” a másik gyerek az éppen helytelen tevékenységet, vagy miért „hisztizik”
Érdemes feltenni a kérdést, hogyan védheti meg magát az ártatlan „szemtanú” egy feszült helyzetben, hogyan értelmezzen egy szélsőséges pillanatot. Ehhez jó eszköz a drámajáték, ami érzékenyítéssel hozza érthetőbbé a leírt jelenségeket.
Óvodánkban e kérdésekre keresve a választ egy drámajáték keretében foglalkoztunk a témával, melynek címe:
MESEBOLT
A drámajáték kezdő helyszíneként egy megszüntetett játékkiállítás területét választottuk, amit a gyermekek szerepbe lépésével, különleges babákkal töltöttünk fel. A babák tehát a gyermekek voltak, akik maguk döntöttek arról, hogy milyen figurává válnak. A sellőktől a G.I. Joe-ig változatos lett a készlet.
A „babákat” a kirakatból a „meseboltos” (Kerékgyártóné Csiszár Ildikó) áthelyezte a raktárba, mert mint gyűjtő, féltette kincseit. Szerepfelvételüket vonalkódok felragasztásával, majd annak leolvasásával erősítette.
Azonban a babák életének titkairól semmit nem tudott, csak Erzsike néni, a takarító (Kunné Darók Anikó). Amint a boltos kulcsát csörgeti, mindenki mozdulatlanul visszaáll a polcra, ahová „tették”.
Igazi közösségben éltek, szokásokkal, szeretetben, míg nem érkezett egy nagy, rejtélyes csomag, amiben egy új baba volt, aki nem illett a közösségbe. Ő „Morci”, (Szebenyiné Barna Terenyi Éva) a magának való, aki hisztis és a beszéde sem érthető, ráadásul túl hangos is.
Ezzel kell kezdeni valamit!
És próbálkoztak, ötleteltek, vitatkoztak, érveltek. (A drámajáték sajátossága az, hogy a játék keretében védve, mégis igazinak tűnő tapasztalatokat szerezhetünk. Nincsenek rossz javaslatok, csak olyanok, amiről vitatkozni lehet, vagy ha kipróbáljuk, esetleg sikertelenek leszünk így mással próbálkozhatunk.)
Ebben az esetben kitalálták, hogy másképp közeledve, távolságot tartva, elfogadva másságát tovább- (túl) élhetik titkos életüket.
A konklúzió az utolsó videóban hallható, már szerepből kilépve, okos gyermekként.
A játékot két csoporttal játszottuk, akiket több szempontból érzékenyen érint a probléma. 43 gyermek, 60 percig, élt varázslatban. A vegyes korosztály totális koncentrált jelenléte tette lehetővé, a maratoni játékot.
Szerepből kilépve, a térben együtt maradva reflektív módon, fotók nézegetésével, másság, eltérőség példáinak megnevezésével, a játék tapasztalatainak kihangosításával zártuk a közös „munkát”.
Hiszem és vallom, hogy azok a gyermekek, akik megküzdési stratégiákkal élnek, megerősödve, empatikusabban lépnek majd tovább.
A közös játék, és annak tudatosítása hivatkozási alapul szolgálhat az igazi helyzetekben. „Emlékszel, elmúlt?” Emlékszel, hogyan viselkedtél…?” „Mit tettünk amikor…..?” A leírt drámajátékot óvodánk három drámapedagógusa vezette. Nem varázsvesszőként, csupán szakmai próbálkozásként. KDA
