Kezdőlap   Zengő Óvoda   Komatálat hoztam

Komatálat hoztam

Az óvodánkban február első pénteki napján hagyományőrző napot tartottunk, s a komatálazás hagyományát elevenítettük föl. A régmúlt időkben a disznóvágás után – amikor még nem volt hűtőszekrény, fagyasztó láda, - nehéz volt tárolni a hirtelen elkészült nagy mennyiségű finomságot, ezért vittek kóstolót a szomszédba, barátoknak, keresztszülőknek. Bizony jól jött a szomszédoknak és a többieknek a friss disznótoros kóstoló, amit a kedves szomszéd hozott. Jó esetben ez kölcsönös volt, hisz’ ezt alkalom adtán illett viszonozni. A hét elején már a nagyobb gyerekekkel ellátogattunk a piaci hentesboltba. Volt, aki elkerekedett szemmel nézte a sokféle húsárut, s bizony jóízűen kóstolták a frissen sült hurkát, kolbászt. A ”Komatálazó” napra - mivel manapság már kevés családban tartanak és vágnak disznót, - a gyerekek a hentestől hozták a finom kóstolót. Egyik lurkó anyukája még házi sütésű kenyeret, kalácsot is hozott.  A gyerekekkel együtt vágtuk a kolbászt, hurkát, szalonnát, a hozzá járó főtt krumplit, tojást. Bizony az éhes gyomor korgása is megszelídült ez idő alatt, hisz’ jutott „katona” a tízórai mellé. Mire jól laktak a gyerekek, annak rendje módja szerint elkészültek a gusztusos tálak. Természetesen a hitelesség kedvéért a lányok nagykendőbe burkolóztak, a fiúk kalapot nyomtak a fejükbe, s így, énekelve, ritmust kántálva jártuk körbe az óvoda minden csoportját. Tiszteltettük a ház népét, jókívánságokat mondtunk egymásnak, s így énekeltünk, sőt még táncra is perdültünk. Minden csoport ellátogatott mindenkihez, s így koma lett mindenki mindenkivel. A sok finomságból még jutott későbbi kínálgatásra is. A modern idők megváltoztathatták életünket, de egy kis odafigyeléssel talán még megmenthetjük az utókornak nagyanyáink és nagyapáink szokásait. Így őrizzük a hagyományainkat mi itt a „Zengőben”, adjuk tovább nemzedékről nemzedékre.