Kezdőlap   Vegyes csoport

Vegyes csoport

ÓVODAPEDAGÓGUSOK 30 ÉVES SZAKMAI TAPASZTALATA A VEGYES ÉLETKORÚ CSOPORTOK MŰKÖDÉSÉRŐL   Jászberény Város Óvodai Intézményében a csoportok szervezésére jellemző a vegyes életkorú összetétel, ezzel is hangsúlyozva, hogy a fejlesztések során nem csak az életkort, hanem az egyes gyermek egyéni fejlettségi szintjét is figyelembe vesszük.   Ha azt a szót fejtegetjük, hogy „vegyes”, a következők juthatnak az eszünkbe: sokszínű, változatos, érdekes, strukturált. Az óvodában a „vegyes” csoport különböző életkorúak (3 - 7 évesek) közösségét jelenti, melyben természetes módon van jelen az eltérő fejlettség és a családias mintára nagyban hasonlító „vegyes” korosztály.   A vegyes csoportban nevelkedő kicsikre jellemző, hogy önállóbbak, vonzzák őket a nagyobbak tevékenységei, előbb ügyesednek, hiszen fokozottabban áll rendelkezésükre az utánzásos tanulás lehetősége. Sokszor részt kívánnak venni azokban a tevékenységekben, amelyekben a nagyobbak vesznek részt. Érdeklődésük, kíváncsiságuk, tudásszomjuk - nagyobb társaikat utánozva - egyre nő. Nagyon sok dalt, mondókát megtanulnak, mivel a nagyobbaknak szánt anyagot is hallják, majd minden évben újra és újra részt vesznek azok feldolgozásában. Ezek az információk elég alapot képeznek ahhoz, hogy minderre az óvodán kívüli élmények is rárakódjanak és beérjenek, mely által egyre tágul látókörük, egyre kíváncsibbá, érdeklődőbbé válnak. Ezáltal később nem jelent problémát akár a kötött tevékenységeken való részvétel sem, mert látják, hogy a nagyoknak olyan „teendőik” vannak, amin azok szívesen vesznek részt, így van idejük a kicsiknek „felkészülni” arra, hogy majd az ő életükben is eljön ez az idő, - de addig akkor vesznek részt benne, amikor késztetést éreznek erre.   Tapasztalat, hogy a befogadás, beszoktatás is sokkal könnyebb, gyorsabb, mert egyszerre kevesebb gyermek kezdi az óvodát, így az óvodapedagógus jobban tud figyelni az egyes gyermekre. A „régi óvodások” közül pedig mindig vannak, akik segítik, babusgatják az újonnan érkezőket, akik személyes példamutatásukkal segítik a szokások-, szabályok kialakítását. Az óvodás gyermekek legfontosabb tevékenységében a játékban is jól megférnek a különböző korosztályok. A kicsik figyelik a nagyobbak játékát, utánozzák őket, majd résztvevői is lesznek idősebb társaik játéktevékenységének. A nagyobbak befogadják a kicsiket, azok pedig példaként utánozzák őket. Megfigyelhető, hogy fejlettebbek az építő- és szabályjátékokban, korábban és elmélyültebben kezdenek társakkal szerepjátékot játszani.   A vegyes csoportokban több együttes élmény átélésére van lehetőség. A csoportok élete érzelmileg telítettebb, a kommunikációs helyzetek árnyaltabbak. Ez az összetartozás, a családiasság érzését növeli, miközben beszédük választékosabbá-, tagoltabbá válik, szókincsük pedig gazdagabbá. Beszédfejlődésük, kommunikációs képességeik fejlődése sokkal gyorsabb, mert nemcsak az óvodapedagógus példáját követhetik, hanem nagyobb társaikét is. A fejlesztésben kevesebb létszámú gyermek vesz részt ezáltal a mikro-csoportos fejlesztések (6 – 8 gyermek képesség szerinti együttes fejlesztése) jóval hatékonyabb, az óvodapedagógus jobban tud figyelni egy – egy gyermekre, előbb észreveszi az esetleges hiányosságot vagy a tehetséget. A vegyes életkorú csoportokban nevelkedő gyermekek gyorsabban sajátítanak el minden ismeretet, kevesebb konfliktushelyzet alakul ki (pl. nem ugyanazzal a játékkal játszanak, nem ugyanazt a tevékenységet szeretnék végezni), alkalmazkodóbbak, sokkal inkább jellemző a tolerancia, a fejlett empátiás képesség, a segítő–, gondoskodó magatartás. Tapasztalat, hogy a szociális készségek különös érettségével tűnnek ki az iskolába készülő gyermekek, ami azért fontos, mert az „iskolaérettséghez” a testi- és értelmi képesség fejlettségén túl a szociális készségek fejlettsége is kritérium (pl. önuralom, kudarc elviselés, konfliktuskezelés, feladattudat, társas kapcsolatok kezelése, döntési képesség, temperamentum, stb.).   Az egyéni bánásmód, a differenciált képességfejlesztés az óvodai élet minden mozzanatában jelen van, jól mutatja ezt az alábbi példa is. Az egyik 4 és fél éves délutáni pihenő időben elkéri a biológiai lexikont a felső polcról, majd olvas és megkérdezi: mi az a metamorfózis? Az óvodapedagógus javaslata, hogy kapcsolja be a laptopot, hogy megnézzék mit jelent a szó. - Gondolta lesz ott képtalálat a pillangókkal kapcsolatban. - Majd odaszólt a kicsi: „Frissít a géped óvó néni! Még csak 10%.” Ugyanebben a csoportban háziállatok és vadállatok képét rendezték, számlálták a gyerekek. Mind a két csoportban 8-8 kép volt. A kérdésre, hogy „melyik a több”, lebeszélhetetlenül a vadállatot látta többnek a 6 éves. „Miért” kérdésre azt válaszolta: „mert a medve nagy állat”. Az ilyen és hasonló életkori lemaradásokat csak az óvodapedagógus észleli, és ehhez igazítja a fejlesztési lehetőségeket, így a gyermek észrevétlenül hozhatja be lemaradását, és azt nem kudarcként éli meg, nem bántja a lemaradás érzése, mert mindig akad a különböző korúak között olyan, akinél ő is jobban teljesít valamilyen területen. Ugyanakkor a tehetséges gyermek egyéni fejlesztése is megtörténik önmaga képességeihez mérten. Ebben a gyakorlatban a differenciálás a gyermek szükségleteire épített tudatos tevékenységtervezését- és szervezését jelenti.   Egy vegyes életkorú csoportban az óvodapedagógus nem eshet a „homogén massza” együttfejlesztésének hibájába, a csak korosztályra szabott tervezésre és elvárásra, mert rákényszerül az egyes gyermek megismerésére, az egyéni képességek megfigyelésére, annak fejlesztő támogatására.   A legproblematikusabbnak vélik a szülők a vegyes életkorú csoportokban az iskolára való felkészítést, a tanulást, annak megszervezését. Fontos tudni, hogy mindez valójában az óvodapedagógusra mér tudatosabb, többlet feladatot. A jó óvodapedagógus ismeri valamennyi gyermek, valamennyi tudását – készségét – képességét - attitűdjét és annak megfelelően végzi az egyéni fejlesztést, megfelelő alapokat biztosítva a további ismeretek elsajátíttatásához.  A nagyok egyéni fejlesztésére – a délelőtti mikro-csoportos szervezéseken túl - kiváló plusz lehetőséget biztosít a délutáni pihenőidő kihasználása is, amikor a kicsik még pihennek, a nagyok korábban kelhetnek és végezhetnek különböző (kötött, csendben végezhető) feladatokat. Amennyiben pedig a gyermek iskolakezdése egy évvel kitolódik, akkor sem válik szükségessé a csoportváltás, hanem maradhat a gyermek megszokott csoportjában a megszokott felnőttekkel még egy évig. Ez azért hangsúlyos, mert  óvodáskorban a felnőttekhez való érzelmi kötődés jelenti a fő biztonság forrását, és abban az esetben, ha a gyermek még egy évig óvodában marad, nem éri lelki trauma, megrázkódtatás, nem kell neki azt megélnie, hogy a társai elmentek, ő pedig egy másik közösségben ismétli a „nagycsoportot”.   A vegyes csoport lehetőséget biztosít arra is, hogy a testvérek együtt maradhassanak, amennyiben a szülők az „együtt maradást” támogatják (természetesen kérhetik a gyermekek külön csoportba való kerülését is, ha gyermekeik fejlődése érdekében inkább azt tartják indokoltnak).   Amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy gyermekeink nem fejlődnek azonos ütemben, – és ki vitatkozna ezzel - akkor mindenképp érdemes egy sokszínű, változatos, toleráns óvodát-, csoportot–, óvodapedagógust választani.   A legnagyobb változás az elmúlt 30 évben, hogy egyéni képességfejlesztésről kell, hogy szóljon a pedagógia, – óvodában, iskolában egyaránt - nagy hangsúlyt helyezve a felzárkóztatásra és tehetséggondozásra, melyet Jászberény Város Óvodai Intézményében a jól felkészült óvodapedagógusok, a szakmai elvárásoknak megfelelően, egyénre szabottan, differenciálva, „játszva” oldanak meg.   Jászberény Város Óvodai Intézményének óvodapedagógusai