Kezdőlap   Vegyes csoport szülői szemmel

Vegyes csoport szülői szemmel

Tapasztalatok a vegyes óvodai csoportról – szülői szemmel

Számomra az óvodai vegyes csoport fogalma 4 évvel ezelőtt vált ismertté a gyakorlatban is, mikor kisfiam elkezdte az ovis éveit háromévesen egy vegye csoportban. Bevallom, eleinte ódzkodtam ettől a rendszertől, mondván én még nem ebben a formában nevelkedtem, gyermekkoromban ez a „felállás” teljesen ismeretlen volt. Persze az ellenérzések hátterében legtöbbször csak a tudatlanság és a tájékozatlanság áll. Az előítéleteimet a mindennapok gyorsan szerte foszlatták.

Mit is lát a laikus? Minden életkorú gyermek nagyjából a 2,5 évestől majd a 7,5 évesig egy csoportszobába van „bezárva”, ergo a kicsik biztosan hátráltatják a nagyok fejlődését. Sőt! A nagyobbacskák egyenesen vissza is fejlődnek! Az idősebbektől viszont csak a „rosszat” (csúnya beszédet, a világ „felvilágosult” dolgait, lásd „Nem is létezik a Mikulás!” és hogy hogyan is születik a kistesó úgy istenigazából és „társait”) tanulhatja meg a kisebb nemzedék. Meg úgy egyáltalán! Minek már megint ez az újítás! Bezzeg a mi időnkben! Nekünk még jó volt a tiszta csoport, mégis felnőttünk!

Igen. Valahogy így indultunk mi is neki az élet első igazi megpróbáltatásának, mikor anya és gyermeke először van a harmonikus komfortzónájából egymástól előbb rövidebb, majd fokozatosan hosszabb időre távol egymástól. Aggályaim azonban hamarosan elillantak hála az óvó nénik gyakorlottságának, profizmusának és nem utolsó sorban áldozatos, kimeríthetetlen energiájú, szeretetteljes munkájának köszönhetően.

Az életkori sajátosságokat figyelembe véve minden egyes csemete egyéni fejlesztését tartják szem előtt pedagógusaink, nem a csoport globális előre haladását. (Nálunk pusztán „gyerekmegőrzésről” szó sincs!!!) A vegyes csoport életszerűbb, jobban hasonlít a család természetes modelljére, ahol eltérő életkorú testvérek élnek együtt. A kisebbek beilleszkedését és fejlődését nagyban segíti, hogy láthatják az idősebbektől mikor, mit és hogyan szoktak tenni és a későbbiek során hová juthatnak majd ők is el egy-egy tevékenység kapcsán. A nagyobbaknak lehetőségük van arra, hogy a kicsiket segítsék egyfajta „védőangyal” szerep betöltésével, mely növeli a felelősségtudatukat, empátiájukat és valljuk be őszintén, társadalmunknak égetően szüksége lenne az egymás iránt nem közömbös, segítőkész állampolgárokra, valódi összefogásra és csapatmunkára is képes felnőttekre! Ezt azonban a szocializáció lehető legkorábbi szakaszában el kell kezdeni, egymás iránt felelősséget vállalni akaró, tudó személyeket nevelni! A KELL szó, csakis ilyen kontextusban fordulhat elő, nálunk nincs gúzsba kötöző kényszer! Azonban ne gondoljuk azt, hogy itt a semminemkötelezőanarchiáhozvezet című történetet támasztom alá! Valóban létezik a flexibilisebb, tól-ig intervallum bizonyos tevékenységeknél, teendőknél, de a csoporttal együtt lélegző óvó nénik a dajkákkal karöltve minden gyereknél személyre szabottan tudják, mikor mire figyeljenek. Nincs olyan, hogy eszel, amikor akarsz és végül éhen maradsz! Vagy csinálod, ha akarod! A határozott irányítás és monitoring elengedhetetlen.

A majd percre pontosan kialakított, jól megszervezett napirend a napról napra ismétlődő tevékenységeivel a biztonság érzését adja minden korosztálynak. Ezért sokszor az az érzésem, hogy a csemeték „önműködőek” pl. étkezések utáni elpakolásnál, fogmosásnál, az alvási előkészületeknél, az óvó nénik ténylegesen számíthatnak a segítségnyújtás iránt affinitást érzőkre. Míg a picik és kicsik a számukra elengedhetetlen délutáni alvás igazak álmát alusszák relaxációs zenére, addig az óvónőknek újbóli lehetőség nyílik a nagyobbakkal az egyéni vagy a kiscsoportos foglalkoztatására igény szerint.

Ahhoz azonban, hogy a vegyes csoportban ilyen flottul és gördülékenyen menjen az élet, persze rengeteg, véget nem érő felkészülésre, előkészületre, (melyek sokszor otthon, éjszakákon át vagy a hétvégéken zajlanak), továbbképzésre és kimeríthetetlen energiára van szükség a pedagógusok részéről. (Talán pont ez a momentum az, ahol a vegyes csoportok szakmán belüli támogatottsága gyengülni látszik?!) Tanárként tudom, hogy a frontális oktatás jóval könnyebb, egyszerűbb a pedagógus számára, a felkészülés szempontjából sokkal kevésbé időigényes, mint a csoportmunka vagy a személyre szabott differenciálás, azonban sokkal kevésbé hatékony is, eredményessége nagyban megkérdőjelezhető!

A gyümölcsöző munka a csoportokban azonban nem valósulhatna meg a két óvó néni és a dadusok összehangolt munkája, egymást kölcsönös támogatása nélkül. Igen! Ők tényleg majd mindig együtt és nem egymást felváltva, állandóan jelen vannak a csoportszobában vagy az udvaron vagy a koripályán vagy a sétákon vagy ahol a kérdéseikkel, meséikkel, problémáikkal folyton őket bombázó csemetéknek pont szükségük van rájuk.

A mi csoportunkban számomra magas színvonalú oktatásban részesültek, részesülnek gyermekeink. A gyermek szeretetteljes légkörben tud önmagához képest a lehető legtöbbet fejlődni. Ez az én pedagógus hitvallásom, mely ebben a vegyes csoportokkal működő óvodában maximálisan teljesül. Fiam már első osztályos és az oviban megszerzett biztos alapok nemcsak a két kiemelt profilterületen, a környezetismeret és a matematika terén hozták a kellő eredményeket! Gyermekem magabiztos tudással és jártasságokkal felvértezve vághatott neki a sulis éveknek. Kislányunk óvoda kezdése mondhatni zökkenőmentesen ment, a nagyobb testvér biztonságot jelentő jelenléte hamarabb segítette át a beilleszkedési nehézségeken. Mostanra kiegyensúlyozott, boldog, segítőkész gyermekké vált. Szülőként kimondhatatlan megnyugvás azt látni, hogy mindkét gyermekem imádott, imád oviba járni, az óvó nénik szava a mai napig „szentírás” iskolás fiamnak is!  Őszintén remélem, hogy hamarosan megszülető kisbabánknak is lesz módja megtapasztalni a vegyes csoport áldásos, jótékony hatásait, melyeket még hosszan lehetne sorolni.

Nekem nem tisztem a vegyes csoport mellett vagy a tiszta csoport ellen, hogy úgy mondjam a manapság oly divatos szóval „kampányolni”. Egészen egyszerűen csak az egyéni, saját véleményem tudom megosztani.

Fné Sz A

 

Sokgyermekes családként, mi a vegyes óvodai csoportnak csak az előnyeit tapasztaltuk az évek során. Szívet melengető érzés látni, ahogy a nagyobb gyermekek viszonyulnak a kicsikhez – szeretgetik, óvják, segítik őket. Hatalmas előnye még, hogy az érettebb kiscsoportos korú gyerekek is találnak maguknak játszótársat, a nagyobbak között. Ők játszva – utánozva a nagyobbakat – tudnak elsajátítani sokféle készséget, képességet.

K L

A vegyes csoportban töltött pár évről csak pozitívumokat tudok mondani.  A kicsik gyorsan és nagyon sokat tanulnak a nagyobbaktól, felnéznek rájuk.  A nagyobbak pedig büszkék arra, hogy gondoskodhatnak, példát mutathatnak, segíthetik a kicsiket. Az óvó nénik is több időt tudnak fordítani arra, hogy a kicsik minél hamarabb beszokjanak, megszokjanak, hiszen nem egyszerre kell egy egész csoportnyi apróságot megtanítani a mindennapi óvodai rutinra, hanem csak néhány gyereket. Ráadásul ebben a nagyobbak segítségükre vannak.

Norbi gond (és sírás) nélkül, pillanatok alatt beszokott, és szinte rajongott a nagyobb fiúkért. Semmilyen hátrányát nem tapasztaltuk a vegyes csoportnak. Egy pillanatig sem éreztük az itt töltött évek során, hogy jobb lenne homogén csoportba járni.

Gyakran hozzák fel szülők azt az érvet a vegyes csoport ellen, hogy a kicsik jobban ki vannak téve a nagyobbak „durvaságainak”. Szerintem ez nem korfüggő. Egy homogén csoportban is akadnak nehezebben kezelhető, agresszívabb gyerekek. Ezt elkerülni nem lehet.

Az általam nagyra becsült pszichológus Vekerdy Tamás is a vegyes csoportokat támogatja.

 

V A

 

A mi gyermekünk, amikor bekerült az óvodába nagyon gyorsan beilleszkedett a társai közé. Ha kedve volt a kicsikkel futkározott és játszott, de nagyon sűrűn a nagyok (középsős, de inkább nagycsoportosok)  körül „lábatlankodott” és figyelte, ahogy azok játszanak a már komolyabb társasjátékokkal. A nagyobbak azt is engedték, hogy beszálljon a játékba és ahelyett, hogy kizárták volna a kicsit, türelmesen játszottak vele. Így Ő észrevétlenül tanult és fejlődött, a nagyok pedig türelmet, elfogadást tanultak, tanúsítottak.  Az óvodán kívüli programokon a kicsiknek mindig volt egy nagycsoportos párja – segítője – akivel szívesen ment, aki figyelt rá. Amikor gyermekünk már nagycsoportos lett mindig nagy élmény volt számára, ha  új gyerekek érkeztek a csoportba és azoknak tudott segíteni. Nagy örömmel mesélte, hogy melyik kicsinek segített teát önteni, kikísérni a mosdóba, mit sikerült megtanítani neki. A felelősségérzés kialakulásában ez nagy lépés volt. Büszke volt, hogy Ő segíthetett. Így aztán a csoportban a kicsik részéről mindig akadtak  példaképek a nagyobbak közül, akiket lehetett követni. Ez a csoport szerkezet  egy kicsit hasonlít a családra, ahol a különböző korú gyerekek élnek együtt és nőnek fel egymás mellett.

A vegyes csoportnak nagyon nagy előnye az is, hogy amennyiben csúszik egy évet az iskolakezdés (nem 6, hanem 7 évesen kezdi az iskolát a gyerkőc), akkor az utolsó évben is maradhat a saját kis megszokott környezetében és társaságában.

 

N K