Kezdőlap   Központi óvoda   A titkok játéka

A titkok játéka

A titkok játéka

 

Téma

Egy turistacsoport különös útvonalat jár végig, ahol az utak kereszteződésében különféle titkokra derül fény. A titkok kezelése a csoport közös döntése lesz.

Fókusz

Hogyan kezelhetjük titkainkat?

Korosztály

3-10 évesig (már kipróbált)

Létszám

12-30 főig
Időkeret

50 perc
Drámamodell

TIE és a több tanáros drámaóra között
A játék hangulati háttere

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út
Eszközök

Reneszánsz muzsikából összevágott CD, közlekedési táblákra emlékeztető 1- 10-ig számozott - pöttyökkel ellátott - útirányt megadó jelzések, bábok, nagy fonalgombolyag, nagy szemüvegkeret, kártyák – útlevél, gyűrű.

Ráhangolás

A játék előtt olyan mozgásos futójátékot játszunk, melyben megismerkednek a gyerekek egy pár tábla jelentésével.

Futás közben, ha feltartom:

  • a STOP táblát, meg kell állni,

  • a balra táblát, a tér bal szélére kell húzódni,

  • a kézen fogva táblát, kézen fogva kell továbbfutni.

A táblák kihelyezésével az a célom, hogy meghatározzam a túra útvonalát, és olyan szimbólumokat alkalmazzak, amelyek előcsalhatják a vers sorait.


1. Egyirányú út – ha elindulunk, ezen az úton nem térhetünk vissza
2. Nyíl balra – „
hogyha most elindulok, aztán balra fordulok, egy kis útig, titkos-útig lábujjhegyen eljutok”
3. Egy háromszögben, kézen fogva sétáló figurák
– „nem jár erre senki-senki, csak néha a „nem tudom ki” az is akkor, hogyha kell, kézen fogva senkivel.”
4. Háromszögben zárt mozdony — „messze innen utcalárma, messze dong a kisvasút”

5.6.7. Útkereszteződést jelző tábla – a titkok helyszíne
8. Sok egymás mellett álló figura – titkos játszótér
9. STOP
10. Kézen fogva tábla áthúzva – közeledünk az út végéhez
11. Mozdony erőteljesebb színekkel – visszatérünk a városba

Szerződéskötés

A futójáték után minden táblát kihelyezek a térben, összekeveredve. Majd felteszem a kérdést, hogy szeretnének-e egy titkos kalandtúrán részt venni.

Ennek eldöntését egy titkos érintőjátékkal adjuk egymás tudtára. Körben állunk, a gyerekek hátratett kézzel, felfordított tenyérrel várják a titkos érintést. Elmondom, hogy ha már minden játszani kívánót megérintettem, feltűzök magamra egy igazolványt, s ettől kezdve „Kalandőr” lesz a nevem.
Ekkor már halk reneszánsz muzsika szól.

Okmányiroda megnyitása
Két beépített szereplőnk a szerződéskötés után nagy gesztusokkal, heves asztal és székpakolással megbeszélik a reggeli munkarendet, miszerint utazókat várnak okmányok átvételére.

Úti okmányok átvétele
A két beépített szereplő párbeszédéből pontosan kiderül, mit várnak el az utazóktól.

Remélem ma nem lesz türelmetlenkedés, mindenki sorban fog érkezni” „ezek a mai ügyfelek köszönni sem szoktak” „remélem, mindenki alá tudja majd írni a nevét, anélkül nem adhatjuk ki az okmányokat” „azt hallottuk ez a mai túra nagyon különleges lesz”.
Aki már feltűzte az aláírt kártyát, egy fonalból letekert kacskaringós úton kell, hogy végigjárjon. Mire mindenki teljesítette ezt az útszakaszt, bezár az iroda, és elérkeztünk a táblák birodalmába.

Ők maguk jöjjenek rá, hogy miszerint fogunk tájékozódni. (Mindig eggyel több pötty van a következő táblán.) Én, mint Kalandőr a kacskaringós út után meglepve jegyzem meg, hogy összekeveredtek a jelzések.

 

Első tábla

A szerepben lét mélyítését szolgálja. Miszerint aki komolyan gondolja az utazást, rálép egy olyan útra, ami már visszafelé nem használható. Ezt szimbolizálva a kanyargós gombolyag-utat feltekerem. Majd egy mímes játékot játszunk, melyben menekülünk farkasok elől, átugrunk patakokat, vadméhek kergetnek, kúszunk keskeny barlangban, stb. Egyik táblától a másikig ezt mondogatjuk: „pszt, pszt, titkos út.”

Második tábla

Irány balra.Elhangzik a vers első pár sora.(„hogyha most elindulok, aztán balra fordulok, egy kis útig, titkos útig lábujjhegyen eljutok”)

Harmadik tábla– „nem jár erre senki-senki, csak néha a nem tudom ki az is akkor, hogyha kell,
kézen fogva senkivel.”
Innen mindenki kézen fogva halad tovább egyik táblától a másikig.

Negyedik tábla

Messze innen utcalárma, messze dong a kisvasút”

A gyerekekkel városi utcazajt imitálunk, mindenki kiválaszt magának egy hangelemet, (duda, sziréna, motor, fék, vonatzaj…) majd ezt a hangosból indulva egy halk, távolodó effekté varázsoljuk. Ezzel mélyítjük a világtól való eltávolodásunkat.

Ötödik tábla

Első útkereszteződés. Az útkereszteződések fontosságát mindig ugyanazzal az élénk reneszánsz muzsikával hangsúlyozzuk. Letelepedünk, és várjuk a titkot.

Egy királykisasszonybáb jeleni meg, akitől megtudjuk, hogy húgának ma van a 12. születésnapja, és tudja a titkos vágyát, hogy gyöngyfüzért szeretne a csuklójára. Hasonlatosat, mint ami már neki van. A felséges szülők meg szeretnék lepni az ünneplő hercegkisasszonyt ezzel az ajándékkal. Az idősebb királylány lemegy a színről, majd előjön az ünnepelt, aki azon tanakodik, kitalálják-e az ő titkos vágyát, hogy olyan gyöngyfüzért szeretne, mint amilyet a nővére visel.

Ördög ügyvédjeként

A Kalandőr halkan megkérdezi az utazókat, hogy eláruljuk-e neki a szülinapi meglepetést. A

csoport döntése alapján cselekszünk.
Drámatechnika a szülinapi titok vizsgálatához: fotó.

Arra kérem az utazókat, hogy mímes játékkal (lassú, közös mozdulatok) bontsanak ki úgy egy csomagot, hogy nem tudják, mi rejlik benne. STOP szó elhangzására elkészül a meglepetés fotója. Majd a következő képen úgy csomagolunk, hogy pontosan tudjuk, hogy egy gyöngyfüzér van benne. A fiúknak külön jelzem, hogy az ő csomagjukban egy gyöngyberakásos kard lesz. Ezt minden egyes csomagoló mozdulatnál hangsúlyozom. Így készül el stopra a második fotó, amit összehasonlítunk az előzővel. Mind a két esetben kimerevítve tartatjuk a leghatásosabb fotókat, melyet a többiek megvizsgálhatnak. Ebben az útkereszteződésben mindig kiderül, hogy ezt a titkot jobb megtartani.

Hatodik tábla

Útkereszteződés(„pszt, pszt, titkos út”, kézen fogva megérkezünk, letelepszünk, várjuk az eseményeket, szól a zene).

Öregkirály és felesége aggódva beszélgetnek. Párbeszédükből kiderül, hogy a trónörökös kis herceg sápadt, étvágytalan, szomorú, orvosok sem találják a baját. (Az egyik játékosom ebben a szituációban kapásból arra gyanakodott, hogy a királyfi feleségre vágyik.)
A muzsika szomorúvá változik, a királyi házaspár elmegy, előkerül egy ágy, és abban kuporgó, kicsi, királyfi báb. Monológjából megtudjuk, hogy valójában ő fél, nem tud elaludni a sötétben, ezért fáradt, bágyadt, étvágytalan. (Az egyik játékosom ebben a szituációban kapásból arra gyanakodott, hogy a királyfi feleségre vágyik.) De ezt a titkát nem oszthatja meg senkivel, mert, hogy vallhatná be a világnak, hogy a trónörökös egy gyáva kukac.

Drámatechnika: megbeszélés.
Arról beszélgetünk, hogy mit kezdjünk a megszerzett információval. Volt ötlet arra, hogy menjünk vissza az előző kereszteződésben lévő királykisasszonyokhoz. Itt jeleztem, nevetségessé tennénk a lányok előtt. Majd a legnagyobb fiú játékosom elmondta, ha neki bármilyen baja van, az anyukája mindig segít rajta. Ez a kihangosított, őszinte megállapítás meghatározta a csoport véleményét. Küldötteket választunk, tehát, hogy felvilágosítsuk a királyi anyát. A csoport arra is felkészíti a vállalkozókat, hogy hogyan kell megjelenni egy királynő előtt. Megtörténik a titok átadása.

 

Hetedik tábla

Pszt, pszt, titkos út”, kézen fogva megérkezünk, letelepszünk, várjuk az eseményeket, szól a zene.

Előjön a már ismert két királykisasszonya nagyobbik kérdezi a húgát, mit szólt a szülinapi ajándékhoz. A király kisasszonyka sírva fakad. Majd kiderül, hogy elveszítette a várva várt ajándékát. Ketten további kutatásra indulnak, majd lemennek a színről. Előjön az udvari bolond. Karján az elveszettnek hitt ékszer. Az udvari bolond magában beszélve csodálja zsákmányát. Megfogadja, hogy ezt a titkát soha nem fogja elmondani senkinek.

Drámatechnika: riport.
A színfalak mögül előjön egy beépített szereplő, aki a királyi vár újságírója. Ő szerkeszti a Királyi Hírmondót. Üdvözli a csoportot, érdeklődik az utazás felől, kérdezősködik, hogy mi célból érkeztek, és milyen újdonságokat hallottak útközben. A gyerekek már alig várják, hogy felfedhessék az udvari bolond titkát. Az újságíró pontosan lejegyzi a hallott információt, majd megköszönve a tájékoztatást, elmegy.

 

Nyolcadik tábla

Közösen megfejtjük az egymás mellett álló figurák jelentését. A gyerekek hamar rájönnek, hogy a figurák őket szimbolizálják. Majd én, mint - Kalandőr - örülök a felismerésnek, hogy egy titkos játszótéren vagyunk. Előjön egy másik beépített szereplőnk, aki a titkos játszótér őrzője. Segítségünkre lesz, egy titkos játék eljátszásában. Egy fonalra felfűzött gyűrűvel a Csön - csön, gyűrűt játsszuk el.

Kilencedik tábla

Megállunk egy picit pihenni. Fürkészünk újabb kereszteződések után, de már nincs. Továbbhaladunk: „pszt, pszt, titkos út”

Tízedik tábla

Kézen fogva figurák áthúzva. Lazul a játék, közeledik a vége, elengedjük egymás kezét a táblák között.

Tizenegyedik tábla

Város zajának hangeffektjét halkból indítva erőteljes utcazajjá formáljuk. Visszaérkeztünk.

Megbeszélés: kártyák levétele.
Arról beszélgetünk, hogy mi történhetett az óta a kereszteződésekben. A gyerekek itt elmondják, hogy a kis királyfi lámpafénynél alszik, és nem hagyja egyedül az anyukája, az udvari bolondot a királyi rendőrség megbüntette.

Hangulati lezárás

Én, mint játékvezető elmondom, hogy már több ízben szerveztem kalandőrként titkos utazást, egyszer az egyik kereszteződésben, egy fa tövében ott kuporgott egy bohóc. Az egyik szeme sírt, a másik nevetett. Elmondta nekem a titkát, hogy ez miért van így. Mivel megfogadtam, hogy megtartom ezt a titkot, játékosaim sajnos nem tudhatják meg, hogy miért sírt a bohóc egyik szeme, és miért nevetett a másik. Kárpótlásul azonban meghallgathatják a hangját. Ekkor találkoznak a verssel teljes egészében, amit Esztergályos Cecília tolmácsolásában hallgatunk meg, aminek hangvétele valóban nem más, mintha egy bohóc mondaná.

 

Ezt a játékot játszottam már erdei útvonalon is, ahol állatok voltak a kereszteződések szereplői. Tapasztalatom szerint a lopós vakondot nem árulják be ilyen hevesen az Erdei Hírmondó szerkesztőjének.

Volt egy kisiskolás csoport, aki egyenesen eltitkolta a lopás tényét, majd a megbeszélésen „felolvastam” azt a cikket az újságból, amit az ő nyilatkozatuk alapján írtak a sajnálatos tényről, miszerint senki nem tudja a rejtélyes eltűnések okát.

Ez a csoport ekkor visszaküldött egy utazót, hogy keresse fel az újságírót, és írjanak egy cikket helyesbítés címen.

A csoport újra kinyittatta az okmányirodát, végigküldte tábláról táblára azt az egy gyereket, még elért a második kereszteződéshez, ahol előhívta az újságírót. Ez a konkrét játék jól bizonyította számomra, hogy milyen remek pedagógiai feladat a csoport pillanatnyi döntéséhez igazítani a közös történetet.

 

Egyébként általában mit bizonyít a titkok játéka?

Számomra azt, hogy a dolgok nem egyszerűen fehérek, vagy feketék.

 

 

 

Kunné Darók Anikó

drámapedagógus, óvodapedagógus