Kezdőlap   Fürkész Óvoda   Fürkészes farsang

Fürkészes farsang

„Elmúlott a hosszú farsang,

búsulnak a lányok,

ettől a sok búsulástól

ráncos az orcájok.

 

     Néhány nap ugyan még hátra van a farsangi időszakból, azonban a Fürkész ovisok már tényleg maguk mögött tudhatják farsangi báljukat. Búsulásra viszont semmi oka nem lehet a bálon megjelenteknek, mert ami igaz, az igaz, valóban fergetegesre sikeredett!

     Nem tudom, ki várta nagyobb izgalommal a bál eljövetelét, „első bálos” kiscsoportos Torda fiunk, vagy mi, „első bálos” szülők. Az ovis készülődés mellett otthon is próbáltunk a farsangi mulattságra ráhangolódni álarckészítéssel, farsangi „mulatós” cd hallgatással, Anna-Peti farsangi meséjének olvasásával, ám a csúcspont az oroszlános jelmez kiválasztása, kikölcsönzése volt. Tükör előtt próbáltuk az oroszlán  rémisztő vicsorát, mozdulatait a kellő hatás elérése érdekében. Végre elérkezett a várt szombat délután, háromnegyed három.

A Bajcsy úti iskola lépcsőjén a bejutásra várakozva a „rutinos”, sokat próbált-látott szülőkön látszott, hogy ők már tudják, mire jöttek, vígasság lesz itt a javából!

     Gyors átöltözés után már kezdetét is vette az ovis csoportok népi hagyományok elemeiből építkező „koprodukciója”, melyet csodálattal, mosollyal arcán nézett végig minden szülő, nagyszülő. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, forogtak a kamerák, mindenki meg akarta örökíteni ezeket a vissza nem térő, felejthetetlen perceket. A műsort lelkes taps zárta, s az össztáncba a táncos lábú anyukák, kisebb számmal apukák is bekapcsolódtak.

     Eztán következett a felvonulás, mely egy kis bátorságot is megkövetelt a vállalkozó szellemű jelmezbe öltözött ovisoktól, nemcsak a lámpalázzal, hanem a magassággal is meg kellett küzdeniük, ahogy az asztalok tetején végig kellett vonulni. (Jelzem, kedves szülőtársak, hogy némelyik hölgy csemete oly’ profizmussal, nőies mozdulatokkal vonult végig a „kifutón”, hogy híres modelleket meghazudtolhatott volna! 😉 A jelmezes ovisok nagyon színes palettát vonultattak fel, megjelentek bálunkban különféle hősök, úgymint pókemberek, denevéremberek, kalózok, tűzoltók, rendőrök; az állatvilág bájos katicái, pillangói, méhecskéi; a szavannák királyai most barátságosan kergetőztek nagyvad tigris rokonaikkal; s jelenlétükkel megtisztelték és bálunk színvonalát emelték nemes hercegkisasszonyok, királylányok, tündérek, boszorkák.

Sőt, néhány vidám szülő is megirigyelte a csemeték mókáját, ők is jelmezt öltöttek. Őket meg én irigyeltem meg, na majd jövőre! S irigyeltem még azon gyerkőcök maskaráját, melyet ügyes kezű anyukák, nagymamák készítettek ebben a rohanó világban időt szakítva e nem kis kézügyességet, kreativitást, türelmet igénylő sziszi-fuszi munkára. Talán éjszakákon át dolgoztak, hogy örömet szerezzenek, vagy pont a gyerekekkel együtt a közös készülődés jegyében a pici kezek segítségét is igénybe vették.

Nekem ők tetszettek a legjobban, mert saját gyermekkorom farsangjait idézték föl bennem. Elismerés nekik, kicsi szőlőfürt, robot és Bogyó, a csigafiú!

A pompás jelmezeket ügyes kezű arcfestők még pompásabbá tették, de jelmez nélkül is csinos cica, lepke, tigris válhatott bárkiből segítségükkel.

     Egyszer csak a bálterem egyik végében elkezdődött valami. Csak gyűlt, csak gyűlt a kíváncsi sereg, majd felcsendült a jól ismert sláger. Az addig sem tétlenkedő, óvó szárnyaikkal folyton gyermekeink között, felett őrködő, fáradhatatlan óvó nénikből „részeg” tengerészek váltak egy szempillantás alatt, s olyan fergeteges bulit csaptak, hogy senki nem állhatta meg, hogy maga is el ne kezdjen táncot ropni velük. Fiam apja nyakából jól láthatott mindent, ezért neki bátran hihetünk. A koreográfia végén (amit még Novák Tata is csillagos 10-sel pontozott volna;) csillogó szemmel azt mondta: „Nagyon huncutok voltak az óvó nénik!”  No, könnyű nekik, egy kis huncutságért nem kell a szomszédba menniük, elég csak fáradhatatlan leszármazottainkhoz fordulni, mondhatnánk, ez náluk szakmai „ártalom”, egy kis „mellékhatás”!

     Ám komolyra fordítva a szót: Szülőként hála nekik a sok mosolyért, nevetésért, az igazi báli hangulatért, pedagógusként pedig elismerés áldozatos munkájukért, mert gyermekeink és a mi önfeledt szórakozásunk, szórakoztatásunk hátterében bizony összehangolt, időt, fáradtságot nem kímélő, gondos előkészítő munka áll.

Hisz’ szülőnek és pedagógusnak közös a célja: A GYERMEK. Ezen a farsangi mulatságon bizony minden e szent cél érdekében történt.

Köszönjük Óvó nénik, köszönjük, Fürkész ovi!

 

Mosolytól „ráncos” arccal: Fülöpné Szikszai Anita