Farsang

Kezdődjék hát az első karnevál!

Február 17-e szombat régóta várt nap volt a kisfiam életében. Ezen a napon rendezték meg ugyanis a farsangi bált a Fürkész oviban, amely a kis hároméves első bálja volt. Már hónapokkal korábban kigondolta Gergő, hogy dínónak öltözik és bőszen készült is a nagy eseményre félelmetes morgásokkal és grimaszokkal, mi meg természetesen a jelmez beszerzésével. Mikor végre felölthette a dínóruhát és elindultunk a bálba, az izgalom a tetőfokára hágott!

A gyönyörűen feldíszített bálterembe érkezve igazi karneváli hangulat fogadott bennünket. Belépve a kisfiunk csak kapkodta a fejecskéjét a színes forgatag láttán, „Ott egy másik dínó! Meg egy boszorkány! Hű és egy pókember is!” és közben vidáman csillogott a kis szeme: „De klasz helyre csöppentem!”. Hamarosan elkezdődött a bál az óvodások kedves, táncos műsorával; a legapróbbaktól kezdve a nagyobbacska ovisokig mindannyian lelkesen, nagy igyekezettel, az óvó nénik gondos felügyelete mellett seregtek - forogtak a zenére.

Ezt követően elkezdődött a bál, ahol a gyerekek egymással és az óvó nénikkel ropták; szívet-lelket melengető volt látni a vagány szuperhősök, gyönyörű kis tündérek és királylányok, félelmetes sárkányok és tigrisek, bátor vitézek bájos forgatagát. Nem sokkal később következett a bál fénypontja: a jelmezes felvonulás. A mi kisfiunk is felment a színpadra és a kedves óvó néniknek köszönhetően, boldogan és bátran mondta el a társaival együtt a mikrofonba, hogy milyen jelmezt öltött. Kedves ötlet volt, hogy minden gyermek a színpadról levonulva csokit kapott, ezzel is emelve a színpadon eltöltött élmény fényét.

A bemutatkozást követően ismét a zenéé lett a főszerep, folytatódott a bál. Délután öt óráig tartott a dínomdánom, amikor a fáradt kis jelmezesek csodás élményekkel megrakodva tértek haza szüleikkel. A bál szépségét szerintem jól összefoglalja, hogy másnap reggel a kisfiam azzal a kérdéssel ébredt: „Anya, ma is megyünk farsangi bálba, ugye?”

Csibra-Lukácsi Dóra