Kezdőlap   Fürkész Óvoda   2015 - Az erőszakmentes kommunikáció

2015 – Az erőszakmentes kommunikáció

Az erőszakmentes kommunikáció alkalmazása a gyereknevelésben   „A konfliktus elkerülhetetlen a veszekedés választható” ( Rambala Éva)

Mindennapjainkban az élet minden területén szeretnénk gyorsan elérni céljainkat, ezért hajlamosak vagyunk párbeszédeink során erőszakossá válni .

Mindez megjelenik a gyereknevelés területén is, ami talán egy ideig megoldást jelent, de hosszútávon nem célravezető.

Ha sikerül elsajátítanunk az erőszakmentes kommunikáció szemléletmódját, akkor figyelembe tudjuk venni környezetünk – család, barátok, munkatársak – igényeit olyan módon, hogy közben a saját jólétünkért is kiállunk. Ebben az esetben konfliktusainkat békés párbeszédekké tudjuk alakítani, mert nincs olyan kapcsolat, - legyen az bármilyen jól működő - amiben nincsenek félreértések, kisebb súrlódások.

Sokan az erőszakmentes kommunikációt az erőtlenséggel, gyengeséggel, konfliktuskerüléssel társítják. Valójában az a lényege, hogy minden helyzetben ki kell mondani, ha olyan történik, ami nem tetszik nekünk, de ezt önmagunk és mások kritizálása nélkül tegyük meg. A kapcsolat építése és ne a rombolása legyen a beszélgetés lényege.

Gyakran hajlamosak vagyunk a lényeges témákról nem beszélni, hallgatunk egy darabig, de előbb vagy utóbb kirobban a sérelem, hiszen a konfliktus elkerülése nem egyenlő a harmóniával. A konfliktusok nem elkerülendő vagy szükséges rossz helyzetek, hanem nagyszerű lehetőségek arra, hogy fejlődjünk, és egymást megértve könnyebben megtaláljuk a megfelelő megoldást az adott szituációban.

Egy probléma megoldásához egymás megértésére kell, de ez az empatikusság nem zárja ki, hogy minden helyzetben kiálljunk magunkért is. A megértés nem mindig jelenti az egyetértést. Gondoljunk csak az eltérő politikai nézetekre, vagy arra, hogy a gyógyítás lehetséges homeopátiával vagy antibiotikummal is. A különböző gondolkodástól függetlenül élhetünk harmóniában, de ennek feltétele az, hogy empatikusan próbáljuk megérteni és elfogadni a miénktől eltérő álláspontot is.

Ez az empatikus megértés nem jelenti a saját szükségleteink feladását, nem jelent erőtlenséget, sőt olyan erő, amit együttélésre használhatunk fel. A gyerekekkel kapcsolatosan ez annyit jelent, hogy se túl keveset, se túl sokat ne fektessünk bele a nevelésbe, és Anyaként vagy Apaként is kiálljunk magunkért. Ezt gyakran elfelejtjük –mi szülők- attól való félelmükben, nehogy elrontsunk valamit. A túlzott engedékenység azonban oda vezet, hogy nem tanulja meg a gyermek, hogy a másik félre is oda kell figyelni, ez pedig egyenes út az elmagányosodáshoz. A szülők felelőssége, hogy gyermekük –lelki, fizikai, szellemi fejlettségének megfelelően – lépésről-lépésre kapjon egyre több szabadságot az őt érintő apróbb döntéseiben. Az a gyermek, aki életkorának megfelelően a döntéseiben elég szabadságot kap, kevésbé lesz agresszív, mint aki nem kap eleget, vagy aki túl sokat kap.

A kérdés az, hogyan sikerül belső.

harmóniánkat megőrizni, ha konfliktusba keveredünk saját gyermekeinkkel

Fenn tudjuk-e tartani a békét, ha például nem megyünk el szó nélkül gyermekünk szétdobált játékai mellett, vagy mások jelenlétében nyilvánítja ki felénk irreális követeléseit?

Ilyen helyzetben lényeges, hogy tudatosan fogalmazzuk, meg mit érzünk és mi a gyerek felé a kérésünk abban a helyzetben, így meg van az esély, hogy egyre kevésbé irányítsanak bennünket. Egyébként sok szülő menet közben jön rá arra, hogy attól, mert kiabál a gyerekkel, nem jut el oda, ahová szeretne.

A korábbi példához az erőszakmentes kommunikáció négy alappillérét vegyük figyelembe: az első a pontos megfigyelés, ezt követi az érzés, a szükséglet és a kérés. Eszerint a következőt mondhatjuk: úgy látom megint nem pakoltad el a játékaidat a szobádban, (megfigyelés) ezért nagyon szomorú vagyok (érzés) örülnék, ha nem kellene minden nap figyelmeztetni téged (szükséglet), szerinted mit lehetne tenni, hogy mindketten jól érezzük magunkat (kérés)?

Meg kell ismertetni a gyerekekkel minek, örülnénk, mert ha nem, honnan tudja a másik, mit tud tenni ennek érdekében. Mondjuk ki bátran, ha valami nem tetszik, anélkül, hogy bárkit kritizálnánk. Sokan erőszakosan akarják rá erőltetni a másikat, hogy teljesítse akaratukat: pakoljon el, mossa meg a fogát… Ezzel kapcsolatosan jó tudni, hogy ha valaki teljesíti akaratunkat úgy, hogy az nem belülről fakadó meggyőződésből teszi, annak előbb utóbb nagy ára lesz. Gondoljunk csak a kamaszkora, amikor már minden ellen lázadni fognak, ha addig nem sikerül érzelmileg biztos kapcsolatot kialakítanunk. Egyébként is nagy szükség van már óvodás korban a folyamatos kommunikációra, mert így idejében hozzászokik gondolatainak közléséhez, s ezek megismerése segít bennünket abban, hogy azokat helyes irányba tereljük.

Érdemes őszintének lennünk önmagunk és mások kritizálása nélkül, illetve veszekedés helyet együttműködni, mert ez a harmonikus kapcsolatok legfontosabb feltétele.

      Matalinné Dudás Edit