Kezdőlap   ADHD

ADHD

ADHD-s, azaz aktivitás-és figyelemzavarral élő gyermek az óvodában   Készítette Szántainé Baráth Anita óvodapszichológus  

Napjainkban az óvodáskorú gyermekek körében egyre inkább tapasztalható a figyelmetlenség, a túlzott aktivitás, a fokozott impulzivitás. Nehéz annak megítélése, hogy a megfigyelt, tapasztalt viselkedés megfelel-e még az életkori sajátosságoknak, vagy már túlhaladja azokat. Egyrészt azért, mert az óvodáskort teljes értékben áthatja a mozgás, az érzelmek erőteljes megélése jellemzi, másrészt mi, akik ebben a kérdésben akarunk dönteni, sem vagyunk egyformák. Ami az egyikünknek elfogadható, belefér, az már lehet, hogy a másiknak már sok.

Szóval, mi is az ADHD? Attention Deficit Hyperactivity Disorder-ből képzett mozaikszó, röviden lefordítva figyelemhiányos hiperaktivitás zavar.   Alaptünetek I. Figyelemhiány Milyen figyelemhiányos jellemzők mutatnak abba az irányba, hogy annak mértéke már meghaladja az életkorra jellemző mértéket?
  • DSM-V alapján 6 szükséges az alábbiakból:
  • nem figyel megfelelően a részletekre,
  • gyakran nehézséget jelent a figyelem megtartása,
  • gyakran úgy tűnik, nem figyel, mikor beszélnek hozzá,
  • gyakran nem követi az instrukciókat vagy elmarad a feladat befejezése,
  • gyakori nehézsége támad a feladatok és tevékenységek megszervezésében,
  • gyakran elkerüli vagy ellenáll a tartós feladatok elvégzésének,
  • gyakran elveszti a dolgait,
  • gyakori, hogy könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek,
  • napi tevékenységben gyakran feledékeny.

Hétköznapi értelemben azokra a gyermekekre, fiatalokra, felnőttekre mondhatjuk, hogy figyelemhiányosak, akik mintha nem lennének ott, ahol vannak, nem hallják azt, amit hallanak, nem látják azt, amit néznek. Nem tudják követni a beszélgetés fonalát, mert nem arra koncentrálnak. Ez a gyenge koncentrációs képesség és dystractibilitás, vagyis a figyelem rebbenékenysége, amely alól csak azok a tevékenységek jelentenek felüdülést, amelyek aktív érdeklődést és motivációt jelentenek. Önmagukban ezeket a tüneteket nem minden esetben lehet úgymond megfogni, de kombinációjukban már könnyebb elképzelni! Pl. a figyelem megtartásának nehézsége egy adott tevékenységen belül és a feledékenység szorosan összetartoznak: mi okozza pl. azt, hogy egy adott gyermek nem végzi el a házi feladatát? Gyakran az, hogy amikor azt feladják, másra figyel, nem követi az instrukciót, nem jelöli be és így szerinte nincs is lecke. Gyakori, hogy a diagnosztizálási szakaszban az érintett gyermekről készült pedagógiai jellemzés, illetve a csoportban történő megfigyelés tapasztalata az, hogy gyakran váltogatja a játéktevékenységeket, képtelen befejezni egy-egy tevékenységet, mert mindig újba kezd, ugyanakkor a szülők elmondják, hogy otthon képes végig nézni a mesét, vagy hosszú ideig képes számítógépezni. Ahhoz is figyelem kell, nem? Kérdezik ilyenkor a szülők. Ez a kettősség azzal magyarázható, hogy a figyelem rebbenékenységének szintje nem állandó még figyelemhiány zavar esetén sem. Az ilyen fajta tevékenységek, mit a TV nézése, a számítógép használata, passzív figyelmet igényelnek, Máté Gábor szerint az agy ilyenkor robotpilóta módra kapcsol.

  Alaptünetek II. Hiperaktivitás
  • DSM-V alapján
  • gyakran babrál, ülésen fészkelődik,
  • gyakran elhagyja a helyét olyan helyzetekben, amikor az ülve maradást várják el,
  • gyakran rohangál vagy ugrál,
  • gyakran nehézségei vannak az önálló nyugodt játékban,
  • gyakran izeg-mozog, olyan, mint akit felhúztak,
  • gyakran túlzott mennyiségű a beszéde.

Hétköznapi értelemben mit jelent a túlzott mértékű aktivitás? Mivel az óvodáskorú gyermek lételeme a mozgás, annak megítélése, hogy ez a mozgásmennyiség sok vagy kevés, nem egyszerű feladat. És egyébként is, egy tünet nem tünet! Önmagában a mozgékonyság nem kritérium. De ha ez a mozgás céltalan, állandó jellegű, a legváratlanabb helyzetekben is jellemző, akkor elgondolkodhatunk. Biztos láttunk már olyan gyermeket, találkoztunk már olyan gyermekkel, akinek az asztal alatt jár a lába pl. ebéd közben, nem találja a helyét a székén, szinte lefolyik arról. Érdekes kritérium a túlzott mennyiségű beszéd! A leginkább figyelendő szempont ebben az esetben, hogy a gyermek mondanivalója mennyire kapcsolódik az adott témához, mennyire csapongó, mennyire csak arról szól, hogy ő akar beszélni.

  Alaptünetek III. Impulzivitás
  • DSM-V alapján
  • gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna,
  • gyakran nehézsége van a várakozással,
  • gyakran félbeszakít másokat, beszélgetést vagy tevékenységet, tolakodóan viselkedik.

Fejlődés lélektani tanulmányaikból tudjuk, hogy a kisgyermek a „mostban” él, egocentrikus nézőpontból nézi a világot, vagyis rajta kívül nincs más, nehezen késleltet. Akkor hol van a határ? Itt is az a kritérium, ami az összes alaptünet esetében: a különbség az egészséges és a hiperkinetikus gyermek között abban mutatkozik meg, hogy a hiperaktív gyermek esetében a tünetek súlyosak, áthatóak, hosszú időn keresztül fennállnak, nem stresszteli eseményekre adott reakciók. Orvosi rendelőben, boltban, sorban állás közben gyakran lehetünk szemtanúi ilyen impulzív kirohanásoknak: a gyermek türelmetlensége oly mértékig tud fokozódni, amit már nagyon nehéz lehet a szülőnek akkor és ott nyugodtan lereagálni, gondoljunk csak bele: a szülőt mindenki árgus szemekkel figyeli, magában már mindenki nagyon okosan tudja, mit is kellene annak a szülőnek csinálnia.

  Alaptünetek +Érzelem szabályozásának zavara
  • Irritábilitás
  • Emocionális labilitás
  • Hirtelen, elhúzódó, eltúlzott és a környezet számára kezelhetetlen reakciók
  • Érzelmi leragadás

Az ADHD-s gyermekek hajlamosak mindent túlreagálni, a legkisebb sérelmüket óriásinak megélni, ennek megfelelően reagálják ezeket le. Pl. véletlenül meglöki őt valaki, ő ezt úgy érzékeli, direkt volt. Ebben hajlamosak megragadni, a sérelmüket sokáig „cipelni” magukkal.  Könnyen váltogatják érzelmeiket – vigyázzunk, mert óvodáskorban egyébként is jellemző a szélsőséges érzelmi megnyilvánulás, viharos érzelmi élet jellemző rájuk.

  Alaptünetek ++ Végrehajtó funkció zavara

EFD (executive function deficit, azaz a végrehajtó funkció hiányosságai). Ez a hiányosság rendkívüli módon megnehezítheti az összetett feladatok elvégzését, a keretek betartását, és megnehezít szinte minden célhoz kötött viselkedést. Egyes szakemberek szerint a kórkép lényegét ez jelenti. Idetartoznak a célirányos gondolkodás, tervezés és céltartás, a viselkedés-szervezés, ütemezés, priorizálás, önmonitorozás, rugalmas alkalmazkodás, stratégiaváltás nehézségei. Mit is jelentenek ezek a nehézségek a minden napokban?

  • feladatok megtervezése, kislépésekre bontása,
  • nem tudja felmérni viselkedése következményeit: hányszor halljuk, hogy utólag azt mondja nekünk a gyermek, hogy én nem akartam
  • könnyen elkedvetlenedik
  • motiváltsága könnyen és gyorsan változhat
  • nehezen tudja abbahagyni, amibe belekezdett, belemélyedt
  • rosszul gazdálkodik az erőforrásaival: idő, pénz, energia – ebből következik a túlköltekezés, a késés, a feladatok be nem fejezése, a feladatok halogatása, túlvállalás
  Tünettan és klinikai kép

Vita tárgyát képezi, hogy az ADHD betegségnek tekinthető vagy sem. Az biztos, hogy a kezeletlen, fel nem ismert figyelemhiányos hiperaktivitással küzdő személyek jelentős hátrányt szenvednek az oktatás, képzés terén, sokan elkallódnak, komolyan meg is betegednek. Egyes pszichiátriai kórképek, mint depresszió, szorongás, személyiségzavarok, pszicho-szomatikus zavarok), a szerfüggőség, a súlyos balesetek, a nemibetegségek, a koraszülés, az elhízás, magas vérnyomás, az öngyilkosság és emellett az életvezetési problémák: a tanulás, a közeli kapcsolataik, a munkahelyi-szakmai pályafutásuk területén – akár 3-5-ször gyakoribbak náluk.  Kezeletlen esetekben szinte kivétel nélkül kialakul az önértékelési, motivációs zavar, valamint a reménytelenség, kilátástalanság és nyugtalanság-érzés sajátos keveréke, amely jellemző rájuk kamasz, ill. felnőttkorban.

Melyek azok a járulékos zavarok, amelyek az ADHD-val gyakrabban járnak együtt, vagyis melyek az ADHD mellett megjelenő funkciózavarok?
  • testsémájuk hézagosan fejlett
  • téri tájékozódásuk, jobb-bal differenciálása bizonytalan
  • verbális, vizuális emlékezetük gyenge
  • szeriális észlelésük szintén gyenge
  • gyakori a beszédészlelés, beszédértés nehézsége
  • gyakrabban fordul elő az expresszív beszéd zavara – dadogás, hadarás
  • jellemző a nagymozgások, finommozgások, grafomotoros készségek ügyetlensége
  • iskoláskorban tanulási zavarok társulhatnak, akár 50%-uknál is előfordulhat
  • szenzoros integrációs zavar, elsősorban túlérzékenység az ADHD-sok 40%-nál
  • jellemző az alvászavar, pavor nocturnus, elalvási zavar
  • átlagosnál gyakoribb az enurésis, nocturna, vagyis éjjeli ágybavizelés, oppozíciós zavar a magatartásban, kötődési zavar, szeparációs trauma
  • emelkedett a pervazív fejlődési rendellenességek előfordulása (20%), kombinált tic, vagyis a vokális és motoros tic együttes jelenléte (3%), a Tourettesek 32%-a ADHD-s is.

Következményes károsodások azok, amelyek a nem időben és nem megfelelő hatékonysággal kezelt ADHD-s személyek életét jelentős mértékben érintik. Ennek lehet látni egy időbeli „pályafutását”, én karriernek hívom, sajnos nem a szó pozitív értelmében. Leghamarabb – általános iskola – a teljesítmény-helyzetbeli frusztráció és negatív környezeti visszajelzések hatására bekövetkező negatív énkép, önértékelési zavar következik be. Ezt követik a magatartásbeli és testi tünetek: agresszivitás, alvászavar, szorongás, fejfájás, hasfájás. Hamarosan kialakul a motiválatlanság, kilátástalanság, esetleg fokozott düh, ellenszegülés, kriminalitás, szerhasználat.

Hosszabb távon komoly magatartási, szocializációs, kapcsolati, valamint iskolai, munkahelyi teljesítményproblémák, pszichiátriai zavarok: oppozíciós zavarok (35-60%) depresszió (18%), szorongás (26%), pánik, kényszer, függőségek, alvás-, evés-ill. személyiségzavarok. A kezeletlen ADHD-sok 80%-nál testi betegségek: túlsúly, koszorúér-betegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség jelentkeznek. A felnőttkor küszöbére érve az érintettek 85%-nak van legalább 1 kormobiditása, 60%-nak kettő vagy több.

  Életkori jellegzetességek, vagyis a tünet együttes változása a különböző életkorokban

Az ADHD diagnosztizálása az esetek nagy %-ban az általános iskola 1.-2. osztályában, illetve iskolarendszerbeli, majd életállapotbeli váltások környékén következik be. Azt gondolom, hogy óvodánkban a szűréseknek és a különböző szakemberek jelenlétének köszönhetően már hamarabb megtörténik, vagy legalábbis elindul a folyamat a diagnózis felállításához:

  • a hiperaktivitás az életkor előrehaladtával csökken,
  • a mozgékonyságot a belső nyugtalanság váltja fel, ill. az állandó tevékenykedésre való sürgető igény,
  • a figyelemzavar megmarad, ill. súlyosbodhat,
  • leginkább megmaradhat a figyelemzavar, a szétszórtság, a szervezetlenség, a belső nyugtalanság szubjektív érzése és az impulzivitás.
  ADHD és terápia

Amikor valóságos tény lesz a sejtésünk, vagyis megállapítást nyer az ADHD, kezdődik az igazi munka. Azt szoktam mondani, hogy csak a pénztárca az, ami határt szab annak a rengeteg lehetőségnek, amely szóba jöhet ADHD kapcsán.

Mit jelent az, hogy az ADHD-s gyerekek terápiás ellátása multimodális? Teljes körű, több tengelyen keresztül történő, azaz több módszer együttes alkalmazására épül. Sok olyan pszichiátriai zavar van, amire ez érvényes: pl. csak egyet kiragadva az evészavarok közül az anorexia nervosa. Ebben az esetben az orvosi ellátás mellett nagyon hangsúlyos a pszichoterápiás megsegítés, legszerencsésebb esetben a CST. Amint látjuk, valóban több területet felölelő terápiás lehetőségekről beszélünk: gyógypedagógiai, pszichológiai, orvosi. Vegyük ezeket egy kicsit részletesebben, mert gyakori kérdés a szülők részéről: vajon mit gondolunk, ez vagy az segíthet?

Mint láthatjuk, igyekeztem jó pár lehetőséget felvázolni, de szeretném kihangsúlyozni, hogy ezek a terápiás lehetőségek nem fontossági sorrendben kerültek a listára. Minden gyermeknél az állapot az elsődleges, a kiindulópont a kezelés megválasztásában. Említettem a pénz kérdését, amivel szorosan összefügg az is, hogy mi az, ami a szülő számára elérhető. Nagyvárosokban könnyebb párhuzamosan akár több terápiás módszert alkalmazni, mint kisebb településen, de ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, mi az, amit elbír a gyermek. Tudnunk kell azt is, hogy ezek közül a terápiás lehetőségek közül számtalan tudományosan igazolt, hatékony kezelés van, ilyen pl. a viselkedésterápia, a gyógyszeres terápia és vannak egyéb kiegészítő terápiás módszerek, amelyek hatékonyságára vonatkozóan még nem rendelkezünk kellő számú tudományos eredménnyel. Ilyen pl. a neurofeedback, az egyes étrend.

  1. Pszichoedukáció
  2. Szülő tréning
  3. Pedagógus tréning
  4. Viselkedésterápiás technikák
  5. Pszichostimuláns – Methylphenidate
  6. CST
  7. Szenzomotoros fejlesztés
  8. Neurofeedback
  9. Diétás tanácsadás
  10. Fizikai mozgás tanácsadás + Napi 12 ölelés, esténként fél óra simogatás = emeli a dopamin-szintetendorfinokat termelő hatása van

Amikor az óvodában van dolgunk egy ADHD-s kisgyermekkel, szem előtt kell tartanunk azt, hogy a gyermeket ugyanúgy, mint a család esetében, nem lehet önmagában látni csak, itt is egy rendszer része, annak a rendszernek számos szereplője van, mindenki, aki valamilyen formában kapcsolatba kerül vele és a családdal.