Könyvtárossá vált óvodások

Sok minden megváltozott 2020-ban. Elzártuk az óvodásainkat a külső benyomások szerzésétől, a tapasztalatok felhalmozásától, a sétától, az óvodán kívüli élményektől. Ennek mindenki ismeri az okát. A világon bárhol olvasnák ezeket a sorokat, nem furcsállanák a benne leírtakat. Azonban van egy fogódzkodónk – az a tapasztalati tőke, amivel már csoportjaink rendelkeznek. Fülükben van a folyó hömpölygésének hangja, a kiserdő fáinak zúgása, amit meg-megtör az állatkerti oroszlán bőgése. Orrukban van a könyvtár illata, az ott szerzett élmények érzését felemlegetjük.

És most bent vagyunk, képeket nézegetünk, nosztalgiázunk, fontoskodva nyúlunk a digitális eszközökért, hogy mégis megnézzünk, meghallgassunk ezt-azt, ami épp a témánkhoz, vagy az aktuális kérdésekhez illik.

Ebben a belterjes időszakban született egy ötlet Budapesten egy kis óvodában, hogy játsszunk „könyvtárosat”, de igazából. Jó, játsszunk mi is. Óvodánk drámajáték területén is mindig kapható egy jó ötlet megvalósítására, hiszen része a gyakorlatunknak. A szakértői játék, mert, hogy arról beszélünk, pedig ennek speciális területe. Létrehozunk egy fiktív világot (könyvtárat), melyben szakértőként (könyvtárosként) alapítunk egy „céget” melyet működtetünk. A működtetés folyamán kliensek (olvasók, könyvtárvezetők) megbízásait teljesítjük és rengeteget tanulunk. Ez a folyamat nem egy játékidőre szól, hanem egy hosszabb időszakra, mely során a játékosok maguk építik ki saját rendszerüket, amit működtetnek, fejlesztenek, szabályoznak.

Tehát 8 lelkes gyermeket bevittünk egy tárgyaló helyiségbe – amit jelen helyzetben nem használ senki – és felvetettük a kérdést, hogy el tudnák-e képzelni, hogy itt egy óvodai könyvtár működjön? A gyermeki képzelet, máris a teret szervezte. „Polcok kellenek, meg íróasztal a könyvtárosnak, meg olvasó kuckó az olvasóknak! Meg pecsét, mert az is kell az íróasztalra!”

Nekiláttunk, padlást pakoltunk, és megtettük az első lépéseket.

A következő napon a budapesti példát követve, a nagy irodában szerződést kötöttünk, összeállítottuk feladataink sorát és máris kollégákká váltunk, az egész olyan igazivá rendeződött. Összegyűjtöttük óvodán belül a felhasználható könyveket és felcímkéztük, melyik, honnan való. Itt kapcsoltuk be a családokat is, hogy küldjenek be könyveket, amit a játék végén, a gondos címkézésnek köszönhetően, majd visszakapnak. Lehetőség nyílt felnőtt könyvek kölcsönzésére is, amelyek a családi élet, a gyermeknevelés, sajátos problémák kezelésére irányultak. A szülők facebook-on keresztül adhatták le kérésüket, amivel szívesen éltek is és türelemmel vártak az előjegyzések miatt.

Berendezték a polcokat. 4 kategóriába rendezték könyveiket. 3-4 éveseknek-, 5-6 éveseknek-, felnőtteknek szólók és természettudományos könyvek.

A kérdésre, hogy honnan fogjuk tudni, ki melyik könyvet vitte el, nem óvodás szinten jött a megoldás. „Mindenkit lefotózunk az elvitt könyvvel, ha visszahozza, kitöröljük a képet. Mindig csak azoknak a képe lesz a táblagépen, akiknél otthon könyv van.” Tátottam a számat! … és ők már működtették is. Egymást tanítgatták, hogy egyszerűbb a fotókat törölni. Ikonnal, vagy kicsinyítve, kihúzva? (Ezt is most tanultam meg tőlük.) De ha már itt vannak a táblagépek azt is használhatnák az olvasók, de sajnos azt be kell írni, hogy mit keresünk, ahhoz pedig mindig itt kellene lenni egy felnőttnek. „Á dehogy, hangzott a következő válasz, ha a keresőben a mikrofonra koppintok, elindul a hangalapú keresés.” –Ezt is megoldották.

Szerveztünk még pár értekezletet. Egyiket a névválasztás miatt. A fiúk, a titok könyvtárra szavaztak, a lányok a csodálatos könyvtárra adták a voksukat. Majd ismét előálltak egy szerethető ötlettel: ” Legyen mindenki kedvére: Hét titok csodálatos könyvtára!”  Az lett.

Egy másik értekezleten előadták, hogy nem minden olvasó viselkedik úgy, ahogy egy könyvtárban illik. Ennek hatására megalkották a könyvtár házirendjét, amiről előszeretettel tájékoztatják az olvasókat is. Beosztották az ügyeleti rendet, ki, mikor dolgozik. Ki mikor takarít, rendezi a könyveket, fertőtlenít, fotózza a kölcsönzést, tehát működtek.

Mivel a könyvtárat a folyosó végén üvegfallal elhatárolt területen vezetik, valóban csak olykori rátekintéssel felügyeljük. A hátsó csoportban a könyvtári élmény hatására fiókkönyvtár is működött, akiket már a nagy „öregek”láttak el tanáccsal.

És akkor leveleket kaptunk. Egyet a nagy városi könyvtárból, ami egy együttműködésről szólt és elláttak bennünket Természetbúvár, Dörmögő Dömötör, Buci-maci, Állatvilág magazinokkal. Természetesen nagy volt az öröm.

A másik levél Budapestről érkezett, mely szerint meghívtak bennünket egy online, könyvtárközi konferenciára. Az ötletgazda budapesti óvoda – Akvárium Extrákkal Könyvtár, A Hét titok csodálatos könyvtára, a Katica fiókkönyvtár és az igazi Jászberény Városi Könyvtár osztotta meg élményét az interneten keresztül. Megtudtuk, hogy a városi könyvtár idén elnyerte a Vándorbagoly díjat és ennek örömére kihirdettük, hogy a vándor-bagolyfióka díjra is lehet pályázni. A Pályázat kritériuma, hogy 10 erősséget fel kell tudni sorakoztatni az adott könyvtárnak, hogy elnyerhesse a kitüntető díjat. Íme, az első pályamű:

Tisztelt Igazgató Asszony!

Szeretnénk pályázni a díjra. Szerintünk és olvasónk szerint a következő dolgokban jók vagyunk:

• olvasójegyek rendszerezésében,
• természetbúvár részleg,
• pecsételés, adminisztráció,
• barátságosak vagyunk az olvasókkal,
• jól érezzük magunkat a munkahelyünkön,
• mindenkinek van erőssége – egymást is segítjük,
• jól ismerjük a könyvtár könyveit,
• folyton megújulunk, könyvbemutatókat tartunk és könyvet rendelünk,
• újra is rendszerezzük a könyveket,
• jó, hogy felnőtt kölcsönzés is van nálunk.

Reméljük, pályázatunk sikeres lesz! Jó olvasást kívánunk!

Akvárium Extrákkal Könyvtár

Most ott állunk, hogy ezek a díjazott könyvtáracskák, vajon meddig működnek? Meddig rejt érdekességet a kialakított munkakör? Mennyi újítás fér még bele, megvalósulnak-e majd a könyvbemutatók, a verses percek, a meseszék program, mert ezekről esett szó. De ahogy a reggel 7-kor beérkező fiúcskát elnézem, ahogy beüzemeli a lágy zenét, rendezi a polcokat, tölti a táblagépet, várja a kollégáját és az olvasót… még nyitva leszünk egy darabig. A játék zárása pedig egy lelkes beszámoló lesz, ahová meghívhatják a szüleiket, az óvoda vezetését, ha nem személyesen, hát online.

És ki volt ez az ötletgazda Budapesten? Egy könyvtár informatikus és egy drámapedagógus gyereke- az én lányom, Kun Dóra.

Kunné Darók Anikó

óvodapedagógus, drámapedagógus